Az animáció alapvető alapelveit, melyeket a Disney két híressége, Ollie Johnston és Frank Thomas fogalmazott meg, 12 vezérelvet foglalnak magukban, melyek célja az animációk vitalitásának és lebilincselőségének fokozása. Ezek az alapelvek magukban foglalják az összenyomást és nyújtást, az anticipációt, a színpadra állítást, az egyenes előrehaladást és a pózok közötti pózokat, a követést és az átfedést, a lassítást és a lassítást, az íveket, a másodlagos mozgást, az időzítést, a túlzást, az egységes rajzot és a karizmát.

Az „egyenesen előre” animáció képkockák szekvenciális létrehozását jelenti, a kiindulópontból kiindulva, lineárisan haladva. Általában gyors vagy bonyolult mozgások ábrázolására használják. Ezzel szemben a „pózról pózra” animáció kulcsképkockák létrehozásával kezdődik, majd köztes képkockák interpolációjával. Ezt a módszert jellemzően érzelmi vagy drámai szekvenciák közvetítésére alkalmazzák.

Az animációban az időzítés súlyt és szándékot kölcsönöz a mozdulatoknak. A cselekvés tempója, legyen az gyors vagy szándékos, formálja, hogyan érzékelik a nézők az érzelmeket, a szándékokat vagy a kibontakozó narratívákat. Az időzítés kulcsszerepet játszik a fizikai cselekvések hanggal vagy párbeszéddel való szinkronizálásában is.

A képkockasebesség határozza meg az animációban másodpercenként megjelenített képkockák számát. A magasabb képkockasebesség általában simább mozgást eredményez, de több erőforrást igényel a képkocka létrehozása és renderelése. A gyakori képkockasebességek közé tartozik a 24, 30 vagy 60 képkocka másodpercenként.

A „követés” és az „átfedő akció” árnyalt, mégis kulcsfontosságú technikák az animációban. A „követés” magában foglalja a karakter bizonyos elemeinek folyamatos mozgását, miután a karakter abbahagyta elsődleges mozgását, utánozva a valós fizikát. Például, amikor egy karakter abbahagyja a futást, a ruhája és a haja a tehetetlenség miatt tovább mozoghat. Az „átfedő akció” az egyidejűleg, de eltérő kezdési időpontokban bekövetkező mozgások eltolódására utal. Például, amikor egy animált madár repül, a szárnymozgás kissé elmarad a test mozgásától, ami folyékonyságot és komplexitást kölcsönöz az animációnak. Ezen technikák elsajátítása elmélyíti a nézők elmélyülését és érzelmi kapcsolatát az animált jelenetekkel, így elengedhetetlenek a komoly animátorok számára.

Az átmenet, amely az „in-betweening” (köztes) kifejezésből származik, egy kritikus animációs technika, amelyet a mozgás illúziójának megteremtésére használnak. Közbenső képkockák létrehozását foglalja magában, amelyek áthidalják a két kulcskép közötti rést, hatékonyan simítva az átmeneteket, hogy zökkenőmentes mozgásokat hozzanak létre. Bár ez a folyamat manuálisan is elvégezhető, számos animációs szoftvermegoldás egyszerűsítette és automatizálta. Az átmenet kulcsszerepet játszik az animációban azáltal, hogy biztosítja, hogy a mozgások simán folyjanak és természetesnek tűnjenek. Átmeneti képkockák hiányában az animációk szaggatottak és összefüggéstelenek lehetnek. Az átmenet beépítésével az animátorok olyan folyékonysági és realizmusszintet érhetnek el, amely növeli animációik általános minőségét, és élethű mozgásokkal nyűgözik le a közönséget.